Remember. 1 fejezet.

Kevin (Laura) - SooHyun (Rina)

K:Egész nap rossz kedvem volt. A próbán se remekeltem valami túl jól és ráadásul Elivel is összevesztem. A fellépésen is rontottam. Kezdett elegem lenni, hogy mindent elrontok ezért inkább leültem a TV elé elterelni a figyelmemet.

S:Valami baj van Kevinnel. Észre vettem már délelőtt, de nem volt alkalma és lehetőségem sem beszélni vele. Mindenkiért aggódom, de az ő érzékeny lelkéért még jobban. Míg a többiek elfoglalják magukat és oda ülök mellé, mint,. ha tv nézést színlelném, majd egy kis idő múlva rákérdezek.

- Minden rendben?

K:- Persze, persze minden. -meglepődök a kérdésre és kissé zavarba jövök, mint általában amikor a közelemben van. És most engem bámul. Muszáj lenne előrukkolnom valami témával, mert ez így nagyon kínos.

- És amúgy mizu van mostanság? Rég beszélgettünk. - próbálom adni a jókedvű Kevint.

S:- Ezt most úgy kérdezed, mint, ha nem találkoztunk volna mostanában. -nevetem el magam. Arcáról tisztán kivehető zavarodottsága. Hátra dőlök, mint, ha egy királyt kellene játszanom egy darabban és lassan motyogok motyogni kezdek neki, mint, ha tényleg az a régi ismerő lenne.

- Minden a legnagyobb rendben. Fáradtak vagyunk a fiúkkal, de elégedettek. Nagy a hajtás és néha ideges mindenki, de ez van, ha idol az ember. - nézek rá rendületlenül és csak néha egy kósza pillantást vetek az tv-re.

K:- Jó ezt én is tudom -nevetek zavartan. -Elvégre én is veletek vagyok. De nem is ilyesmikre vagyok kíváncsi. Hanem olyanra amiről alapból nem igazán beszélünk. Például, hogy van a barátnőd? Rég láttam erre járni. - ohh egyre jobban játszom a jókedvűt. Felé fordulok érdeklődően.

S:- Ja, hogy rá gondoltál. -kulcsolom össze kezem az ölemben. Igen van barátnőm, de úgy állunk egymáshoz, mint tűz és víz. Én tudom az okát, de ez nem hiszem, hogy ebben csak magamra számíthatok.

- Te találtál már valakit? - fordítom tekintetem felé és ekkor találkozik az övével. Egy pillanatra elveszek bennük, de vissza kell magam ráncigálnom, mielőtt lebuknék.

K:- Nem, de minden rendben van köztetek? Mostanában annyira rossz kedvű voltál. -teljesen elveszek a nagy szemeiben és kicsit el is pirulok de igyekszem visszatérni a földre. Mostanában elég fura érzések kaptak el amikor Soohyunra nézek vagy csak beszélek vele. Eddig ilyet csak lányok iránt érezte. De most hirtelen iárnta is és ez meg ilyeszt egy kicsit.

S: - Hidd el már magam sem tudom, de ki az aki érti a nőket. - nevettem el magam, hogy leplezzem a kusza érzéseim.

- Féltékeny csak nem tudom kire. Szerinte tartok még mellette valakit, de hát ez abszurdum. Lassan arra sincs időm, hogy éljek, nem hogy másik lányt keresni magamnak... - csendesedek el egy pillanatra - de hagyjuk ez. Nem azért jöttem, hogy magamról csicseregjek. Szeretném tudni, hogy miért vagy ilyen szétszórt és szomorú. - húzódok felé és megölelem vállainál. Jól esik a közelségét érezni, már már túl jó, de addig hanyagolom ezek ez érzéseket, míg meg nem tudom, hogy a kis pösze szívét mi nyomja.

K:Megijedek amikor átkarol és hevesen dobogni kezd a szívem. Lehajtom a fejem, hogy a hajamtól ne lássa az arcomat.

- Semmi, kissé elfáradtam mostanában és ez így jön ki rajtam. Legalább is gondolom. - ezzel hitetgetem magamat napok óta. De tudom, hogy más az oka de bele se merek gondolni. Ő totál heteró és barátnője van. De hát mit tehetnék.
- Most úgy is kaptunk egy pár napot pihenni azalatt rendbe jövök majd, és akkor minden oké lesz.

S:Enyhén bólogatva hallgatom, amit mond, de átlátok rajta. Mindenkit nagyon jól ismerek és felismerem a hazugságot, de, ha ennyire nem akarja, akkor nem erőltetem.
- Holnap gyere el velem edzeni. Szerintem jót tenne neked is, ha a többiektől távol lennél egy kicsit és, ha kell én is magadra hagylak ott, de persze melletted is lehetek, ha neked úgy jobb lenne. - nézek rá, de még nem válaszol, hanem ugyan abban a testhelyzetben van, mint eddig- Utána elmehetnénk ebédelni vagy egy kávét meginni. Mit szólsz? Benne lennél? - rángatom meg kicsit azt a vállát, amin jobb karom pihen.

K:- Hogy mi? Tessék? Bocsi csak teljesen elgondolkodtam... Most viccelsz én és az edzés? Nézz csak rám csoda hogy egy tollat elbírok.- nevetek zavartan és igyekszem visszatérni a jelenbe. Elképzeltem milyen lenne vele lenni. De ő csak edzeni akar. Pedig tudja, hogy mennyire nem az én világom.

- Nem hiszem, hogy edzeni lemegyek veled. Nem akarok leégni. De ha gondolod kajálni elmehetünk vagy valami.- magamra erőltetek egy mosolyt.

S: - Oké, akkor ne edzeni menjünk, hanem ... mondjuk ... menjünk el teniszezni. Ki bérlünk egy pályát és senki sem zavarna. A mozgás és nyugalom meg lenne és az ez ebéd ugyan úgy állna, mint az előző ajánlatnál. - mosolygok vissza rá, közben megborzolom a haját. Nem tudom, hogy miért, de nagyon szeretnék vele kettesben lenni és finoman kiszedni belőle mindent. Vagy legalább is nagy részét. Én is nyugodtabb lennék és ő is megkönnyülne... legalább is szerintem.- Kérlek ezt ne utasítsd vissza. - vetem be a kiskutya szemeket. Remélem használ is.

K:- Soohyun én teniszezni,-pirulok el- tudod hogy minden sportban nem vagyok jó. Nem csinálhatnánk valami mást ami nem sport? -nézek rá kérlelően. Nagyon nem szeretem az ilyen sportokat. Gyenge vagyok hozzá.- Például moziba? Biztos vetítenek valami jó filmet. Na? - rámosolygok ellenálhatatlanul. Mert hogy engem nem visz sportolni az holtbiztos.

S:- Jól van, akkor legyen ez. - nevetem el magam - De semmi romantikus, mert nem aludni akarok menni. - nevetek tovább. Ez is jobb, mint a semmi.

K:- De én nem akarok valami horrort vagy akciót mert akkor a felét se nézném...-nevetek. Kissé más az ízlésünk filmek terén. Én eléggé félős vagyok. Ő meg szereti a véres és horrorisztikus filmeket. - Nem megyünk inkább ma este? Még csak 6 óra van.

S: - Akkor indíts tusolni - állok fel mellőle mosolyogva és elvonulok valami öltözéket keresni magamnak. Én már rég letusoltam, ahogy a többiek is csak ő maradt ki.

K:Felmegyek és lezuhanyzok utána meg keresek valami ruhát és lemegyek hozzá.

- Itt is vagyok. Megfelel ez a szerkó?- nevetek. - és mit nézzünk majd meg?

S: Elismerően bólintok az öltözékre, majd hozzá dobom a vékony dzsekit.

- Az majd ott eldől. nem vagyok lexikon, hogy tudjam a kínálatot. - nevetek. Van egy kicsi kocsi, ami ilyenekre van fent tartva a bandának. Abba beültünk. Nem valami férfias szín a piros, de én boldogan feszítek a volán mögött egész idő alatt. öröm járja át testem, hogy végre csak mi ketten vagyunk most. Néha ránézek, de ő csak néz ki az üvegen.

K: Felveszem a dzsekimet és elindulunk. Igyekszem kerülni a tekintetét mert ilyen közelségben sokkal inkább zavarban vagyok, ezért inkább nézek ki az ablakon és figyelem a nyüzsgő embereket. Néha amikor piros lámpát kapunk észrevesznek a rajongók mosolyogva integetek nekik mintha minden milyen boldog és öröm lenne.

- Tiszta őrültek. - nevetek.- hogy ugrálnak és sikítoznak.

S:- Még nem szoktad meg az évek alatt? Nekem már lassan teljesen természetes és néha hiányzik is. - fordulok be a parkolóba, majd behúzom a kéziféket és kiveszem a kulcsot az indítóból. A biztonsági övtől is megszabadulok.

- Megérkeztünk, kiszállás. - és már pattanok is ki. Mikor kiszállt és becsukta az ajtót és bezárom a kocsit. Megvárom, míg mellém ér és elindulunk.
Már vagy negyed órája a plakátot kémleli. Nem akarom siettetni, de, ha sokat válogat mindenről lemaradunk.
- Na melyik lesz az? - állok mellé, majd vállainál újra átölelem a vitrines üvegre tapadt Kevint.

K: - Nem tudom. Már csak egy romantikus film lesz meg horror. Szóval dönts te.-fejemet a vállára hajtom.- Ha nem baj.-nézek fel rá. Úgy szeretem az illatát. Kiválaszt valami brutális horror filmet és amíg ő megveszi a jegyeket én elmegyek egy kis rágcsálnivalóért és üditőért. A kedvencét vettem hagy örüljön. Bemegyünk és leülünk a helyünkre. Elkezdődik a film. És azzal indítanak, hogy egy zombi agyakat rágcsál.

- Fújj.-suttogok és nyakába bújok.-  undorító.

S:Jól sejtettem, mikor erre esett a döntésem. Nem akarom, hogy féljen, de én nagyon nem bírom a romantikus filmeket. SooHee teljesen mutáltatta velem. Az utolsó pár filmnél be könnyeztem és azóta inkább tartok tőlük.

Átölelem vékonyka testét és magamhoz szorítom.
- Szólok, ha vége ennek a jelenetnek. - suttogom fülébe szinte már érzékien. Valahogy olyan furcsa érzésem van most, mint, ha... áh, az kizárt. Ilyenbe bele sem merek gondolni. De még is... Úgy utálom ezt az érzést, de most itt van és megint mar, és pont rosszkor.
Nem akarok semmi meggondolatlan cselekedni, így mikor a csámcsogós rész véget ért elhúztam magamtól és rendes, mondhatni átlagos testhelyzetbe vágtam magam.

K:Meglepődtem amikor eltolt magától. Nem tetszett a film mert csupa brutális hülyeség volt a felét nem is néztem, de nem mertem visszabújni hozzá, mert féltem, hogy ellök magától megint vagy túl nyomulósnak tart majd. Úgyhogy elővettem a telefonom lesötétítettem a képernyőt teljesen és nyomkodni kezdtem. Tuti, hogy nem jövök vele többet moziba, ha ilyen filmet kell nézni. Arcára pillantottam és láttam. hogy ő viszont teljes mértékben élvezi ezt az egészet. Hihetetlen ez az ember.

S:Vége a filmnek. Jól szórakoztam, de tudom, hogy a kis pösze nem ez miatt kicsit rosszul éreztem magam.

Sehova nem haladtunk a beszélgetéssel és kicsit úgy is nézem, hogy még zárkózottabb lett. Mikor vissza értünk és felmenet a feljáróra. Ott szálltunk ki. Mikor be akartunk menni a lakásba zárva volt. Most jön a kérdés: Hol vannak a többiek? Teljesen sötét volt a lakás és se nálam, se Kevinnél nem volt kulcs. Elmúlt már este tíz. bent ültünk a kocsiban és vártunk, de senki sem jött. Megelégeltem a várakozást és beindítottam az autót. Azt hiszem ma hotelben kell megszállnunk.

K: - Most meg mit csinálsz? Felhívom őket merre vannak. - felhívom Eli felveszi de csak annyit mond most nem jó. Akkor Kiseop ő nyög valamit.- Szerintem elmentek piálni. De Donghot is vitték? - na mindegy elteszem a telefonom és megint bambulok ki az ablakon. Odaérünk a hotelhez és foglalunk egy szobát de már csak olyan szoba volt ahol egy francia ágy van. Asszem nem fogok így sokat aludni. Felmegyünk a szobába és elfekszem az ágyon. - Nincs pizsamám és utálok így aludni -nyafogok.

S:- Akkor vetkőzz. - zárom be az ajtót, majd elkezdek megszabadulni ruháimtól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök ennek. Bármennyire is zavaros minden, és állok a helyzet magaslatán, most még is úgy érzem, hogy minden kavargó érzelmet kizártam a szobából. Igyekszem továbbra is az a SooHyun maradni, aki eddig voltam, csak, hogy egy 4x4-es szobába össze zárva vele már nem biztos, hogy megy. Harcolok és keményen harcolok magam és a jelen pillanatban feltört érzelmek ellen. 

*Pár hónapja vettem észre magamon ezt a furcsa változást. Ha Kevin közelében vagyok minden olyan más. Egy ideig kerültem amennyire csak lehet, de nem tudom magam sokáig kordában tartani. Hiába változtam meg érzelmileg iránta, szükségem van rá. Hiányzik, ha nincs a környékemen és nem tudok róla. Sok éjszakán keresztül - míg tiltottam magam tőle - újra felidéztem azokat a pillanatokat, mikor érdekes helyzetekbe kerültünk. Persze ez nekem akkor teljesen természetes és humoros volt, de már nem az. Szinte egy-egy olyan felidézett kép sebet ütött bennem.*
Lefeküdtem én is az ágyban csupasz felsőtesttel és egy öv nélküli farmerban. Betakaróztam és hátat fordítottam neki, mint, ha csak aludni akarnék, pedig nem így volt.

K:Amikor hátat fordított én is levetkőztem. Szerencse hogy egy kényelmesebb gatya volt rajtam. Nyakig betakaróztam és hátat fordítottam neki. De csak egy takaró volt. Kellemetlenül éreztem magam és így is teljesen belepirultam a helyzetbe. Ráadásul a szobának olyan romantikus hangulata volt. Nagyon elegem volt az érzésekből és meg akartam beszélni vele. De nem tehettem. Ha kiderülne tuti, hogy elkerülne és nem is akarna beszélni velem. Nagy nehezen álomba szenvedtem magamat se mindig felébredtem. Egyerűen az a tudat, hogy ott fekszik mellettem egy szál nadrágban és ha kicsit közelebb kúsznék hozzá akkor a karjaiban lennék fel őrölt. Felé fordultam mert már egyrészt kényelmetlen volt így feküdni, másrészt látni akartam. Ha csak a tarkóját is az sem érdekel.

S:Meglepett, mikor felém fordult.Láttam, hogy mocorog, de nem gondoltam, hogy ébren van. Azt hiszem most buktam le. Gyorsan behunyom szemem, de azt hiszem késő. Ezt onnan tudom, hogy hallok egy nagy sóhajt vagy hasonlót, de nem én adtam ki magamból, így csak ő lehet.

- Mit csinálsz te fent ilyenkor? - teszem fel a kérdést alig hallhatóan, amint kinyitottam újra szemeim, de inkább a hátamra fordultam és vártam a választ. Titkon reménykedtem valamiben, de hát teljesen felesleges. Oh.. jobb lett volna, ha alszik vagy, ha én alszom és nem találom ébren. Eddig nyugodt voltam, de most.. most minden újra itt motoszkál és nem az, hogy bosszant, de nagyon nem jó érzés. Bár csak érezné azt, amit most én és többet nem kellene titkolóznom és el rejteni magamban, de, ha kitudódna és még véletlen viszonzásra is lelnék -amire kicsi az esély- mindennek vége lenne. A barátságnak, az eddigi dolgoknak, mindennek. 
- SooHyun szedd már össze magad az istenért! - magyarázok csak úgy magamnak magamban, s ahelyett, hogy elterelném a figyelmem ránézek.

K: Elpirulva figyelem ahogy magában motyog és nagyot sóhajtok.

- Én csak nem tudok aludni.- motyogok és összegömböjödök úgy, hogy félig meddig takarja az arcomat a paplan. Szeretem. És azt akarom, hogy tudja. De nem lehet. Lecsordul egy könnycsepp az arcomon. Megfordulok, hogy ne lássa és megpróbálok aludni.

S:Ahogy újra hátát kémlelem és meglátom, ahogy aprón remeg a válla egyből közelebb húzódom hozzá. Bármi is legyen a baj, most már elég legyen belőle. Tudom, hogy sír és vissza akarja fojtani, de, ha így halad tönkre teszi magát, amit én nem tudok végig nézni.

Kis habozás után hátára fordítom, amire a reakciója az volt, hogy fejére húzta a takarót. Tűnődöm. Most mit csináljak?.. Ha tényleg tudni akarom bajait mindegy, hogy hogy, de ki kell szednem belőle, így lehúzom fejéről a takarót.
- Kevin.. - szakít félbe azzal, hogy újra elfordul. Makacs egy gyerek az biztos! - Kevin az istenért néz már rám. - fordítom újra magam fele. Könnyei útja tisztán csillognak az utcáról beszűrődő fénytől s mikor ezt megláttam össze szorult a szívem. - Kérlek, ne kínozz tovább! - nézek szomorú arcára továbbra is.

K:Megtörlöm szemeimet és nagyot sóhajtok.

- Nem kínozlak! Hozzád se szóltam.- nyögöm ki nagy nehezen és megint elfordulok. De most már erőszakosabban fordít vissza.
- Nem akarok beszélni róla SooHyun.- zárom le a beszélgetést részemről. De ezúttal nem engedi, hogy elforduljak tőle. Tudom, hogy választ akar, méghozzá most, de ha kinyögöm, hogy szeretem mindennek vége. Némán bámulom arcát és nem mondok neki többet.

S:- Ha ezt csinálod bántasz vele. Hát tényleg nem veszed észre?!- Kiáltok szinte rá, majd bocsánat kérően hajtom le fejem. 

- Uram atyám miről hadoválok én?!- Nézek még rá még egy pillanatig, majd felülök. Térdeim felhúzom és jobb kezemmel rákönyökölök ezzel fejem megtámasztva.

K:- Sajnálom Soohyun. Én igazán nem akarlak megbántani.- felülök és magamra húzom a takarót mert eléggé fázom. Szemeibe nézek.
- Mit kéne ezen észrevennem.? Mindenkinek vannak titkai. Neked is, nekem is ezt el kell fogadnod.- próbálok kimenekülő utat keresni a szituációból. De nem tudom megtörni. Olyan mint a szikla. Közelebb húzódok hozzá. Vígasztalásra vágyom. De most nem a legmegfelelőbb alkalmat választottam.
- Aludjunk.

S: - Ne, várj! - fogom meg kezét, hogy ne tudjon vissza feküdni, majd lassan rá emelem a tekintetem szinte már szégyenlősen - Kérlek engedd meg, hogy megöleljelek... - súgom szinte oda. Szükségem van arra az ölelésre. Igaz, hogy minden nap ölelkezünk egymással, de nekem nem azokra a felszínesekre van szükségem, hanem egy olyan igazira.