Remember. 3. fejezet.

K: Még órákig bámulunk egymás szemébe szemebe és néha elmosolyodunk. Szép lassan elalszunk és reggel a telefonja csengésére ébredünk
- Mmmmm ki az?- nyöszörgök és felülök.. Meg ilyen kócosan és álmosan is milyen édes feje van. Nem bírom ki, hogy ne érintsem meg. Lágyan arcara simítom a kezemet és elmosolyodok amikor rám néz. Szeretem.
- Na ki volt ha szabad tudnom?- mosolygok rá amikor letette a telefont.

S: - Dodo - mosolyodok el, majd megfogom arcomat simogató kezét és magamra rántom. Mellkasomat éri arca és én meg hajába szántok gyengéden. - Panaszkodott, hogy valamelyik jómadár elfoglalta a helyét, így nem tud elmenni aludni és megkért, hogy rángassam onnan ki az illetőt.


K:- Hat azt most elég nehezen.- nevetem el magamat. Nem hittem volna hogy ezt teszi hiszen időt kert. Mellkasába fúrom arcomat majd megint felnézek csillogó szemeibe és hadoválok értetlenül valamit annyira elvesztem tekinteteben. Csak egy mosollyal válaszol rá. Latom hogy elvezi hogy zavarba hoz közelségével. De sebaj legálább tudom hogy szeret.


S:- Igaz nehezen, de nekünk is mennünk kellene. Legalább is reggelizni. - borzolom össze így is kócos fürtjeit.


K: - Menjünk.- eszünk valamit és elindulunk. Haza érünk és nagy káosz fogad minden szanaszét van és Hoon az asztal tetején alszik és minden csupa piszok.
- Mi történt itt? -akadok ki. De Soohyunt nézve rosszabbra számíthatnak mint tőlem.

S:Teljesen elborult az agyam. Az asztalon lévő Hoon felé közeledtem, hogy lerángassam onnan, de megtorpantam. Tudom kell, hogy a lakás többi része hogy áll. DongHot pillanatom meg a konyhából kijövet. Olyan karikásak a szemi és látszik, hogy fáradt. Szinte úgy rohan hozzám és átkarolva könyörög, hogy adjam neki vissza az ágyát, de hozzá teszi, hogy soha többé ne engedjem a közelébe ezt a csürhe bandát. Na szép, azt hiszem bajok lesznek itt ma... nagyon nagy bajok.
Bemegyek a szobába és kirángatok onnan mindenkit. Sorakoztatom őket a nappaliban - persze Dodot kivéve, aki addigra az igazak álmát alussza -. 
- Jól van fiúk. Dáridózni az tudtok látom. Ha így állunk, akkor kaptok egy órát, hogy az egész lakás csillogjon villogjon. - kiáltok szinte rájuk, de annyira magukon kívül vannak még, hogy nem sokat ért. Szerintem állva alszanak, de majd adok é nekik.

K:Amíg Soohyun lent kiabál a többiekkel felmegyek Dodohoz. Szegény kicsike meg be se feküdt rendesen az agyba de mar alszik. Nagy nehezen felfektetem és betakarom és hagyom aludni. Édes egy gyermek. Lemegyek Soohyunhoz és a többiekhez akik nagy almosan alig fogjak fel amit Soohyun papol nekik. De hát szétcseszték az házat. És szegény Dodo majd meg halt a fáradtságtól. Nem lehet rájuk bízni egy tizenéves fiút...pedig önnálo a gyerek...odalepek Soohyunhoz és vállán megpihentetem fejemet

S: Lassan hozzá kezdtek a munkához. Mint 4 zombi úgy mozogtak, de nem érdekelt. Leültem a kanapéra és élveztem a "műsort", amit adtak. Persze amiről nem tudnak, az az, hogy a pakolás után kőkemény edzés vár rájuk. Majd megtanulják, hogy ilyet többet nem kell tenni. Lehet normálisan is szórakozni. Mivel Kevint húztam magammal ő is ott ült mellettem.
- Na, milyen a mozi? jobb, mint az esti? - nevetem el magam, míg rá nézek.

K:- Hát milliószor jobb...tegnap is vihettél volna erre a filmre. Amúgy Dodot hagyd majd aludni. Szerencsétlent ne kínozd.- kérlelem bar tudom hogy nem tenne meg. De kitudja. Átkarol Így közelebb férkőzöm hozza és mellkasara hajtom a fejemet. Miután végeztek a fiuk oda vánszorognak hozzánk. Jót mulattunk rajtuk.

S: - Oké fiúk. - állok fel, majd össze csapom tenyerem- Most öltözzetek át és megyünk vagy is mentek gyakorolni. - egyből jött az őrjöngés, de a sarkamra álltam és nem hagytam annyiban.
- 15 percetek van elkészülni. Aki ahogy fel lesz öltözve úgy jön, s, ha alsóban, akkor alsóban, viszont azt az illatos ruházatot nem akarom senkin sem meglátni! Kevin kérlek mérd az időt. - mosolygok rá kedvesen.

K:Bekapcsolom a stoppert a telefonomon és lehuppanok a kanapéra.
- Aggódom Dodoért. Nagyon kikészítették szerencsétlen gyereket. Nem szabad engedni hogy igyanak.- elmélkedem és időnként a telefonomra pillantok.- mész velük edzeni vagy majd mennek egyedül? - bar abból zene mellett alvás lenne...
-Soohyun hozzad beszelek -kalimpálok.

S:- Hogy? - zökkenek vissza - Igen megyek velük, de szerintem 3 óra múlva itt vagyok. Te pihenj és figyeld Dodot, hogy minden rendben legyen vele, na meg, ha meg kérhetlek rámold össze azt, amit a jó madarak itt-ott elhagytak.


K:- Azt majd próba után megcsinálják...és kérek róluk videót.- megpuszilom és feltipegek Dodohoz aki nyugtalanul forgolódik. Agya szélére ülök. Nincs rendben. Fejere teszem a kezem. Több mint valószínű hogy lázas. Lemegyek szólni Soohyunnak hogy idő van.
- Letelt a 15 perc és Dodo lázas. Viszek neki gyógyszert... ezert vagy 4 óra hajtást érdemelnek...
S:- Remek - vakarom meg fejem. Aggódok és hibáztatom magam, főleg a maknae miatt. - Mérd meg a lázát fél óránként és, ha nem javul azonnal hívj. - simogatom meg a hátát, majd a 4 nagy gyereket kitessékelem a házból. Elvittem őket megtáncoltatni. Az elő óra után kezd a fejük kitisztulni. Végre tudatosul bennük, hogy miért is kapták meg a szabadnapjukon a próbát.


K: Adok Dodonak gyógyszert és ahogy Soohyun mondta fel óránként megmerem a lázat. Ingadozok. Hol lejjebb megy hol feljebb de csak bizonyos időnként adhatok neki gyógyszert. Kinyitom az ablakot hogy kapjon egy kis friss levegőt de azért behúzom a sötétítőt.
- mindjárt jövök Dodo. -kimegyek és felhívom Soohyunt hogy tájékoztassam Dongho hogylétéről. Nem túlzottan örül.- Előbb 37C° volt most 38.3C°…

S: - Kérlek hívd fel a menedzsert, hogy jöjjön el a többiekért. Megyek haza, addig keresd meg Dodo iratait. - teszem le a telefont, majd száguldozok hazáig. Nem kellene nagy ügyet csinálnom egy kis lázból, de DongHo nem rég nagyon beteg volt és én nem kockáztatok. Haza érve bebugyoláltam a maknaet és kivittem a kocsiba. Kevint is magammal ráncigáltam, mondjuk jött ő magától is. Látom, hogy aggódik, nem is kicsit, de egyenlőre többet nem tehetünk.

K: Soohyun ölében kiviszi Dodot a kocsihoz. Hátraülök Dodohoz hogy ölembe tudjon feküdni.
- Azok az idióták... remélem menedzser shi jól lecseszi őket. Most nagyon mérges vagyok rajuk.- mérgelődöm és az alvó Dongho izzadt pofiját törölgetem. Nagyon aggódom érte. Tudom hogy minden rendben lesz...de nem is olyan rég műtötték nem kockáztathatunk.- Szegény drága gyerek.

S:- Hej, ne mérgelődj, az ne tesz jót senkinek sem. Minden rendben lesz ezt megígérem neked. - mosolyodom el a vissza pillantó tükörbe. 
A kórházba érve a z orvokra bízzuk DongHot. Mi odakint várunk. Kevin tiszta ideg, ilyennek nem láttam mostanában. Nem tudok neki mit mondani, csak csendben magamhoz húzom, hátha segít egy kicsit abban, hogy ellazuljon.

K:Tiszta ideg vagyok.
- Sajnálom hogy ennyire idegbeteg vagyok de nem láttad mennyire szenvedett. Elmondhatatlan az a fajdalom amit ereztem ahogy láttam hogy szenved és nem hat a gyógyszer. Mar nem tudtam kivárni amíg hazaérsz.- átölelem és varom hogy kijöjjön egy orvos. Azt mondta rendben lesz Dongho csak ne hagyjuk hogy részegre igya magát és legálább 8 órát aludjon vagy sűrűn visszaeshet. Levittek a lázát és hazavihettük. Egész úton aludt én meg fejet simogattam.

S:- Ő nem nem is ivott. - szólaltam meg gondolkozásom közben, míg a szobájában ültem az egyik széken. Igen vissza gondoltam, hogy mit mondott az orvos - Ez benne a pláne! Megkérdeztem a fiúkat és mind mondták, hogy egy kortyot sem volt hajlandó inni viszont az utcán lófrált egy szál pulcsiban. - motyogom tovább, majd "társam" mögé léptem és átöleltem. Teljesen olyan érzésem volt, mint, ha én lennék az apa, Ő az az Kevin az anya és DongHo a fiunk. Hát nem röhejes elképzelés? Nem is értem, hogy pattanthatott ki ilyen a fejemből...áh abszurdum.
- Megyek lepihenek egy kicsit és szerintem neked sem ártana. - csókolok nyakába, majd lassan elsétálok. Ez a kis incidens és DongHo betegsége közelebb lökött hozzá, már szinte annyira, hogy teljesen nyíltan merem felvállalni, amit érzek.